Patiblog

Terveztem írni egy klassz bejegyzést, de mivel pont most írom a szakmai gyakorlatomról a beszámolót, az írást már a pokolba kívánom. De megígértem, hogy lesz bejegyzés, ezért félmegoldást választok :)

A kopasz patkány rendkívül érzékeny a környezetére, extra adag odafigyelést igényel. Ha kopasz patit szeretnénk tartani, fel kell készülnünk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. Mégis, mire kell figyelni, miben különbözik a kopasz patkány tartása a szőrösebb társaiétól?

Most egy kis fordítást hoztam nektek, ami egy tanulságos történetet mesél el. Főszereplő Kevin, a vérpatkány :)

Patkányaink javarészt azért megőrizték az ösztöneiket. Ezért is óvakodnak a nyílt tereptől, ijednek meg a kezünktől, ha felülről fognánk meg őket és ezért rejtik el a fájdalomérzetüket is. A vadonban egy állat megpróbálja elrejteni a sérülését/fájdalmát, hisz így könnyen kiiktathatják a vetélytársai az élet versenyéből. Mivel a díszpatkány is ekképpen tesz, könnyen előfordulhat, hogy nem vesszük észre a szenvedését és nem visszük állatorvoshoz az állatot.

Patkányaink boldogan tartásához szükség van arra, hogy legyen helyük, ahol szabadon rohangálhatnak anélkül, hogy bármi baj érné őket. Patkányjátszóteret nem nehéz kialakítani, csak pár fontos szempontot kell szem előtt tartanunk.

Mikor kell állatorvoshoz menni? Melyik állatorvoshoz érdemes menni? Van-e patkányorvos? Miért nem jó a sima állatorvos? Hol lelhetők fel a megfelelő állatorvosok?

Ezek a kérdések mind - minden felmerülnek minden kezdő patitartóban.

El fog jönni azaz idő, mikor patkányunk már jócskán benne lesz a korban és több figyelmet követel.

Ez egy nagyon fogós kérdés. Sokan első helyen az állatkereskedést javasolják: ezt több szempontból nem ajánlott, főleg nem kezdőknek! De akkor honnan is szerezzük be társunkat? Honnan lehet egyáltalán patkányt venni? Ezeket a helyeket, illetve ezek pro és kontra érveiket vesszük most sorra.

Sokat olvashatunk a patkányok betegségeiről, korai halálról, amiért a patkánygazdik a felelőtlen tenyésztést, a beltenyészetet hibáztatják. Egy fajta nemesítése mindig nagyon körülményes feladat, a napokban ennek jártam utána.

Előbb - utóbb szembesülni fogunk ezzel a kihívással is. Lehet, hogy patkánypárunk egyik tagja idő előtt szenderül jobb létre vagy egyszerűen csak befogadunk egy harmadik, negyedik, ötödik felet. Biztos örülni fognak az otthoniak egy új játszótársnak, nem igaz? Jóhiszeműen berakjuk az új jövevény(eke)t a ketrecbe... majd pár pillanat múlva pánikszerűen kapjuk ki, mert az otthoni aranyos szőrgombolyagjaink vérpatkánnyá változtak és mindenki ott veri el szerencsétlen újonco(ka)t, ahol tudja. Mit tehetünk?

A nagy meleg megviseli kis kedvenceink szervezetét is. Ha a patkány hasa nedves (a patkány úgy hűti magát, hogy a hasát és mellkasát végignyalogatja, így egy nedves csík látható a szőrén), akkor melege van! Mivel könnyen kapnak hőgutát, ezért pár egyszerű ötlettel lehűthetjük őket. Hálásak lesznek érte.

Azt már tudjuk, hogy a patkány nagyon okos állat, könnyen tanítható. De hogyan és mire?

Az első lépések között célszerűbb egyszerű, de hasznos dolgokat tanítani, pl. hogy jöjjön oda hozzánk, hogyha a nevét hallja. Idővel, mikor az egyszerű dolgok könnyen mennek, léphetünk a következő fokozatra a valamivel összetettebb feladatok felé, legvégül a komplikált feladatokat is betaníthatjuk, pl.: egyik pohárból a másikba vigyen át a műanyag labdát vagy egy teljes agility pálya teljesítése.

Habár, még nem sikerült eljutnom a varrógép közelébe, azért írok egy posztot a patkányjátékokról is. Ezeket házilag is megvarrhatjuk magunk, ha tudunk varrni :)

Patkányunk metszőfogai és karmai állandóan nőnek. A fogak szinten tartásához sokszor elég berakni egy fogkoptatót vagy egy (patkányokra nem mérgező és tiszta) faágat, ezeket jó esetben elrágcsálják és nincsen gond. A karmaikat vagy ők rágcsálják vagy sokat futkároznak valamilyen kemény felületen és kopnak. De sok patkány lusta vagy nincs lehetősége a természetes karomkoptatásra, illetve nem eszi a fogkoptatókat, vagy valamilyen sérülés/betegség következtében a fogak nem szabályosak. Ilyenkor ezek a részek túlnőhetnek és nekünk vagy állatorvosnak kell visszametszenie őket.

A patkányunk sokféle hangot kiadhat, amit a gazdi félre is értelmezhet. Legelső patkányomnál, mikor az ölembe vettem és simogattam, kattogó hangot adott ki. Én azt hittem, ez agresszív viselkedés és szegényt sokszor visszaraktam a ketrecbe büntetésképp, pedig csak azt akarta kifejezni, hogy boldog. De sajnos akkor még nem volt internet bekötve, patkányos könyvek kis hazánkban nincsenek, így tudatlanságban neveltem szegény kisállatot. Aztán, még az ő életében elért minket is a 21. század, lett netünk, így hamar megörültem a kattogásnak is :D

Sokan úgy vélik, hogy a patkánnyal nincs sok baj ,vagy a gyerek örülni fog neki. De sokszor előfordul, hogy a patkánnyal mégis "sok a baj", mert igényli a figyelmünket és a társaságot vagy a gyerek mégsem örül neki és a pati csak nyűggé válik. Mit lehet ilyenkor tenni? Vagy energiát belefeccölve keresünk neki egy új gazdát, másik opcióként végighívjuk a környékünkön található rágcsamentőket, tudnak - e segíteni. De sok esetben ez nem történik meg, mert nem tudnak a lehetőségekről, mert nem akarnak energiát ölni a patkányba, mert nem ér az annyit. Mi az emberek első gondolata? Ez patkány, megél az utcán is: és a házi patkány máris odakint találja magát. Ezt soha, soha soha ne tegyük a patkányainkkal. Nem él meg az utcán, ha nem a ragadozók végeznek vele, akkor a vadpatkányok fognak. Az időjárás változásait sem tolerálja olyan jól, nem olyan ellenálló, könnyen betegek lesznek odakint vagy komoly sérülés éri őket és ez lassú halált is jelenthet. A házi patkány egy ugyanolyan szelídített állat, mint a kutya, ugyanúgy ragaszkodik és szeret. Fel sem tudom fogni, hogy képes valaki bármilyen védtelen lényt kirakni szívtelenül az utcára, kiváltképp ha zsákmányállatról van szó és tudja, hogy nagy eséllyel el fog pusztulni. (Csendben jegyzem meg, hogy mindezt úgy, hogy azaz állat ragaszkodik és szereti a gazdáját.)

Sok helyen még mindig azt olvasom, hogy a patkány szereti a vizet, élvezi a fürdetést. Mikor a legelső patkányomnál próbáltam ezt a tételt bizonyítani nagyon meglepődtem, mikor heves ellenállásba ütköztem és úgy néztem ki a művelet végére, mintha egy falkányi macska támadott volna meg. Azt hittem, hogy én vagyok a kivétel, hisz azt olvastam, hogy a pati szereti a vizet. Akkor most hogy is van ez?

Alapvetően a patkány jó úszó és kiváló búvár is egyben. A vízre nagy szüksége van, hisz sokat iszik, de az úszás más tészta. Úszik, ha kell. Házi patinknak nem sokat kell úsznia, azt meg főleg nem fogja élvezni, hogyha csak bevágjuk a kádba és ráengedjük a zuhanyt, sokkal inkább megrémül tőle és menekülni próbál, ami azt jelenti, hogy helyből felugrik a kád szélére és meg is sérülhet. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a vízhez szoktatni őket és szomorúan néznünk kéne, ahogy a nyári hőségben hűsölni próbál a ketrecében, de erről kicsit később.

Megvan a ketrec, az alom, a táp, a tökéletes lakhely, ami már csak a patkányainkat várja. De hogyan barátkozzunk össze velük?

Miután hazaértünk patkányainkkal tegyük be őket végleges helyükre, a ketrecbe, ami már bealmozva és berendezve várja őket. Az első napon hagyjuk őket békén, hadd nézzenek körül, szokják meg az új lakhelyüket.

Patkányvásárlás előtt ez az első kérdés, ami felötlik bennünk. Fiú vagy lány patkányt szeretnénk? Mik a különbségek? Melyik a barátságosabb? Mire kell figyelni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Először is, mindkét nem képviselőiből kiváló háziállat lesz. A patkány nemtől függetlenül kedves, kíváncsi és ragaszkodó állat. Ettől függetlenül persze vannak különbségek, amik alapján eldönthetjük, hogy hímeket vagy nőstényeket viszünk - e haza.