Patiblog

A patkányok elég csendes állatok. Egy-két nyünnyögésen kívül nemigen szólalnak meg. Ámde, mi történik, ha beszerzünk egy denevérdetektort?

Végre valami pozitív hír a patkányokról! :D

Terveztem írni egy klassz bejegyzést, de mivel pont most írom a szakmai gyakorlatomról a beszámolót, az írást már a pokolba kívánom. De megígértem, hogy lesz bejegyzés, ezért félmegoldást választok :)

Tudósok immár azt is bebizonyították, hogy a patkányok nevetnek, hogyha csiklandozzák őket.

Egyre többet és többet tudunk ezekről az állatokról és elképesztően összetettek ezek a kis rágcsálók. Képesek nevetni, képesek érzékelni és felfogni a szorongást és nem haboznak segítséget nyújtani egy bajba jutott társuknak. Úgy érzem, egyre inkább megkérdőjelezhető, az állatkísérletek etikussága és azok a "tények", hogy ezek csak alsóbbrendű állatok, a világot fel sem fogják, nincsenek összetett érzéseik, nem gondolkodnak, csak reagálnak, nem úgy érzékelik a fájdalmat, ahogy mi... pedig több szempontból talán emberségesebbek, mint sok embertársunk.

Ezt a videót már kerestem, hogy meg tudjam nektek mutatni és most végre meglett.

Ismét egy egyetemi kísérlet tanúi lehetünk, ahogy pszichológiai hallgatok tanítottak be patkányt akadálypálya teljesítésére. Elég bonyolult pályának tűnik, hisz a patkányt be kellett tanítani arra, hogy a kötelet meghúzva tudja felhúzni a létrát magához. De, mint látható ez sikerült és a patkány sikeresen eljutott a jutalomfalatjához.

Így hűsölnek a patkányok ha hozzászoktak a vízhez :)

Előbb - utóbb szembesülni fogunk ezzel a kihívással is. Lehet, hogy patkánypárunk egyik tagja idő előtt szenderül jobb létre vagy egyszerűen csak befogadunk egy harmadik, negyedik, ötödik felet. Biztos örülni fognak az otthoniak egy új játszótársnak, nem igaz? Jóhiszeműen berakjuk az új jövevény(eke)t a ketrecbe... majd pár pillanat múlva pánikszerűen kapjuk ki, mert az otthoni aranyos szőrgombolyagjaink vérpatkánnyá változtak és mindenki ott veri el szerencsétlen újonco(ka)t, ahol tudja. Mit tehetünk?

Patkányunk metszőfogai és karmai állandóan nőnek. A fogak szinten tartásához sokszor elég berakni egy fogkoptatót vagy egy (patkányokra nem mérgező és tiszta) faágat, ezeket jó esetben elrágcsálják és nincsen gond. A karmaikat vagy ők rágcsálják vagy sokat futkároznak valamilyen kemény felületen és kopnak. De sok patkány lusta vagy nincs lehetősége a természetes karomkoptatásra, illetve nem eszi a fogkoptatókat, vagy valamilyen sérülés/betegség következtében a fogak nem szabályosak. Ilyenkor ezek a részek túlnőhetnek és nekünk vagy állatorvosnak kell visszametszenie őket.

Egy érdekes cikket találtam a Peta honlapján kódorogva. Egy etológiai kísérletről van szó, amit Peggy Mason hajtott végre a University of Chicago-n.

Egy tanulmányfilmet szeretnék most megmutatni, amit az angol Oxford University tudósai forgattak le. 50 laborpatkányt (albínó és csuklyás) 'engedtek szabadon' egy elkerített tanyarészen, hogy megnézzék, ezek az állatok, akiknek 200 felmenője ki nem tette a lábát a laborból hogyan képes alkalmazkodni a vad élethez. Nagyon érdekes kísérletről van szó, könnyen érthető és hasznos, érdekes információkkal szolgáló kommentárral. Sajnos a magyar felirat sosem készült el a filmhez, így angol nyelvet beszélők előnyben vannak, de a honlapon egy pár más nyelvű felirat elérhető.

Aki patkányt szeretne, az vegyen kettőt. Miért is? Miért nem jó csak az egy?

Nagyon sokszor olvastam már azt, hogy "Nekem egy patkányom van, nagyon kedves velem ő a legjobb barátom, imádom őt!" vagy "Egyedül van, de nem magányos, hisz mindig velem van!". Ha egy mondat úgy kezdődik, hogy "Egy patkányom van" vagy "Egyedül van" mindig elszomorodok kicsit és arra gondolok, hogy szegény patkány, milyen rossz lehet neki magányosan. A patkány a vadonban kolóniákban él, igényli a fajtársai társaságát, borzasztóan szociális kisállat. Ne hagyjuk egyedül!

"De mindig velem van!" Igazán? Mindig? A suliban/melóhelyen is, éjjel is? Ha haza is érünk és rögtön ki is vesszük, velünk van, vagy kint szaladgál is, akkor sem tudunk pótolni egy patkánytársat. Nem tudunk vele összebújva aludni, nem tudjuk ápolni patimódjára a szőrét és nem tudunk beszélgetni vele. Igen, beszélgetni vele. A patkányok ugyanis ultrahanggal, de kommunikálnak egymással, konkrétan be nem áll a szájuk, csak mi nem halljuk. Egy egyedül tartott patkánynak nagyon csendes élete van. És akkor még nem is beszéltünk a kergetőzésekről, a birkózásokról, a hancúrról az alomban. És főleg éjjel, mikor ő játszana, akkor kell a legtöbb időt egyedül töltenie a ketrecben. Ezt igazán nem akarhatjuk. Ezért mindig vegyünk 2 patkányt legalább.

Whiskey és Womble illusztrálja miért jobb a 2 patkány mint az 1: