Sokat olvashatunk a patkányok betegségeiről, korai halálról, amiért a patkánygazdik a felelőtlen tenyésztést, a beltenyészetet hibáztatják. Egy fajta nemesítése mindig nagyon körülményes feladat, a napokban ennek jártam utána.
A kérdés: kell - e frissíteni a patkányok genetikai tárházát? Azaz: jó dolog - e bevonni pár vadpatkányt a tenyésztésbe?
Nem vagyok tenyésztő és nincsenek ilyen tapasztalataim, de mivel érdekel az állatvilág és a genetika már bennem is felmerült a kérdés. Talán jó ötlet lenne? Elvégre patkány az "utcai verzió" is, képes kereszteződni a házi patkánnyal és nemzőképes utódok születnek a frigyből. Pár patis fórumon már fel lett téve a kérdés, és érdekes vitákra bukkantam.
Először is ott volt a vad patit támogatók csoportja. Volt, aki felnevelt elárvult vad patit, volt, akiknek megszökött a lány patija, vagy a lányhoz szökött be az udvarló és félvad alom lett a végeredmény (ez többször fordult elő, mint vártam volna, csodálkoztam nagyon). Nagyon sokan mondták azt, hogy a vad/félvad patikkal semmi gond nem volt, ugyanolyan szelídek lettek és sosem volt semmi bajuk, 4 évig eléltek. Ők szorgalmazták a "vad vér" ismételt bevonását a tenyésztésbe (ne feledjük, hogy a "fancy rat" az angliai patkánybefogók vad példányaiból lett kitenyésztve.) Ugyanakkor voltak történetek, nem kis számban, hogy az ember nevelte vad patkány sosem lett olyan kezes, mint a díszpatkány, mindig elbújt, kezelhetetlen volt. Én magam is találkoztam teljesen szelíd vadpatkánnyal, ez szerintem inkább karakterfüggő.
Ellenben ott voltak a keresztezést ellenző csoportok is. Ők azt vallották, hogy a vad patkány túl vad, sosem szelídül meg igazán, "rossz vér". A szelídség újbóli kitenyésztéséhez ismét beltenyészetre lenne szükség, illetve a két faj "életcélja" merőben eltér egymástól. A vad patkánynak, lévén, hogy zsákmányállat, azaz érdeke, hogy minél hamarabb, minél többször párosodjon, minél több utódot létrehozva, mert általában az egy évet sem érik meg: megeszik vagy megmérgezik őket. Ezáltal a vad patkány nem tud a "hosszú életre" szelektálódni, sok genetikai betegség (rák) ki sem tud alakulni, mert a pati idő előtt elpusztul, illetve fogalmunk sincs a géntérképükről, ki tudja, milyen "rossz gént" vinnénk be a házi patik kölykeikbe, milyen eddig nem ismert betegségeket, amiket évekig tartana kitenyészteni - ismételten beltenyészettel. Sokan mondják, hogy a vad patkányok nem egészségesebbek a házi patkányoknál, sok visszajelzés alapján a félvad patikölykök nem érték meg az egyéves kort: a rák elvitte őket.
Egy tenyésztő elmondása alapján egy ismerőse aszerint szelektálta a patikat, hogy milyen gyorsan vállnak ivaréretté. Elmondása alapján a megoldást nem a vad vér behozatalában kellene látni, hisz a patik tőlük származnak, annyira nem vészes a vérvonal, mint feltételezzük. Az ismerőse kiszelektálta a lassabban ivaréretté váló patkányokat. Mivel lassabban érték el a felnőttkort, később is tudtak csak szaporodni (1 éves kor körül) és a kölykeik örökölték ezt a hajlamot, ezáltal ki lehetne tolni a patik életévét 4 évre is. Ugyanezen tenyésztő szerint 3 dolog okoz gondot a tenyésztésben:
- Állatkereskedések: Ismeretlen hátterű állatok mértéktelen szaporítása silány utódokat hozz létre.
- Internet: Amennyire hasznos, annyira káros is. Nagyon sok tudnivalót megoszthatunk egymással, pl.: a patkányok betegségeit is és ez így ömlesztve túl soknak tűnhet azt az érzetet keltve, hogy a patik milyen betegesek. (Ezzel nem értek teljesen egyet, ha az esetek megtörténtek, akkor azon nincs mit szépíteni, pluszban nekem is volt problémás patkányom.)
- Az emberi emlékezett: Miután már évek óta patkányt tart az ember, az emlékei összemosódnak és nem emlékszik pontosan, hogy egy 9 évvel ezelőtti állata mennyi ideig is élt valójában: 1 évig vagy 3 évig? Nem is, volt az 5 is! Szerinte a sok "Az én patkányom 5 évig is elélt!" kijelentések inkább az emberi tévedés számlájára írhatók, semmint tényeken alapulnának és ezek a "hamis tények" is azt az érzetet kelthetik, hogy mennyire leromlott a patkányok génkészlete, hisz most csak a 3 éves kort érik el.
