• RSS
  • Facebook
  • Twitter
Comments

Megvan a ketrec, az alom, a táp, a tökéletes lakhely, ami már csak a patkányainkat várja. De hogyan barátkozzunk össze velük?

Miután hazaértünk patkányainkkal tegyük be őket végleges helyükre, a ketrecbe, ami már bealmozva és berendezve várja őket. Az első napon hagyjuk őket békén, hadd nézzenek körül, szokják meg az új lakhelyüket.


masterlygrackle.tumblr.com

Másnap azonban kezdődhet az ismerkedés. Álljunk oda a ketrechez és halkan beszéljünk hozzájuk, készülhetünk valami finomsággal is, amit felkínálhatunk a kezünkből nekik. Ha nem elég bátrak, akkor csak tegyük le a földre, hadd vegyék el onnan a nasit. Az étellel nagyon hamar kézhez szoktathatók, hamar rájönnek, hogy nem akarjuk bántani őket és elfogadják a kezünkből a felkínált finomságot. Ha nem futnak el a közelünkből megpróbálhatjuk megsimogatni őket. Nem baj, ha elfutnak, a kíváncsiságuk és a gyomruk hamar visszavezetik őket hozzánk és az ételen keresztül gyorsan hozzánk szoknak. Ha már nem menekülnek az érintéseink elől, megpróbálhatjuk kivenni őket a ketrecből. Ehhez mindenképpen üljünk le a földre, ha patkányunk mégis megijedne és kiugorna  a kezünkből, akkor ne essen túl nagyot. Halkan beszéljünk hozzá, simogassuk, hagyjuk, hogy felfedezzen minket magának. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat és a hangos beszédet illetve zajokat. Kínáljunk fel nekik finomságokat és nagyon hamar rájönnek, hogy nálunk nem érheti baj őket. Az ijedtség elkerülése érdekében gondoljunk bele, hogy ők zsákmányállatok. Rosszul látnak, ezért ne akarjuk őket felülről megfogni. A kezünk egy lecsapó madár érzetét kelthetik bennük és elmenekülhetnek. Inkább ajánljuk fel nekik a nyitott tenyerünket, beszéljünk hozzájuk, hogy tudja, csak mi vagyunk azok, azután már benyúlhatunk a ketrecbe hozzájuk. Sose szorítsuk őket túl erősen, mindig két kézzel, biztosan tartsuk patkányainkat a testünkhöz, mellkasunkhoz közel. Ha a földön vannak, akkor óvatosan lépkedjünk, nehogy rájuk tapossunk, ha elfutnak, ne üldözzük őket, mert ez szintén megrémiszti őket és ne ragadjuk meg a farkukat. Inkább négykézláb, a nevükön szólítva a szökevényt lengessünk az orra előtt valami finomat.

Amikor a ketrecbe nyúlunk, ne legyen ételszagú a kezünk, mert azt hihetik rá, hogy nekik szánt finomság és megharaphatnak, valamint, ha viszünk nekik valami finomat azt is óvatosan ajánljuk fel kézből. Nekem mindegyik patkányom átmegy ilyenkor kobrába és villámgyorsan odakap az ételért és ha nem vigyázok az ujjaimra, bizony azt is megfogja, de ezek nem szándékos harapások, ritkán is véreznek. Ha körültekintőek vagyunk elkerülhetjük ezeket a baleseteket.

mimiliebtmaggi.tumblr.com

Patkányainkkal hamar össze lehet barátkozni, csak egy kis időre és türelemre van szükség. Ha harapósabb patkány került hozzánk, akkor se haragudjunk rá! Valószínűleg rossz tapasztalatai vannak az emberekkel, nem törődtek vele, elhanyagolták, ez nem az ő hibája. Ugyanezekkel a módszerekkel, kicsit nagyobb körültekintéssel, több idővel és sok szeretettel a legtöbb harapós patkány megszelídíthető. Mindenesetre nem ajánlom, hogy kezdő patkánytartóként egyből egy problémás példánnyal kezdjünk, inkább válasszunk egy kiegyensúlyozott, barátságos kisállatot és, mikor pár túl vagyunk egy pár patis éven és tapasztaltabbak vagyunk csak akkor vállaljunk be problémásabb eseteket. Valószínűbb, hogy hamarabb érjük el a sikert vele, egyáltalán elérjük a sikert és nem ijedünk meg a patkánytól, mondván, hogy agresszív és harap.

Categories: ,

Leave a Reply