Patiblog

Végre megtaláltam azt a cikket, amit pár hónapja olvastam a neten. Barney Sloane brit régész megvizsgálta a londoni pestis terjedésének idővonalát és arra a következtetésre jutott, hogy lehet, a patkányoknak az égvilágon semmi közük nem volt a betegség terjedéséhez.

zeekiezu28.deviantart.com

"Sloane korábban kiaknázatlan források alapján megrajzolta az 1348-49-es londoni pestis terjedésének idővonalát. E szerint a pestis novemberben jelent meg először, és áprilisban tetőzött. Ez arra utal, hogy a fekete halál a téli hónapokban terjedt, amikor pedig sem a patkányok, sem a bolhák nem mutatnak túl nagy aktivitást. Véleménye szerint ha a rágcsálók olyan nagy szerepet játszottak volna a járvány terjedésében, akkor az télen megszűnt volna, nem hogy tovább terjed.
A londoni múzeum terepmunkát is végző régészeként Sloan úgy találta, hogy a város területén végzett ásatások nem mutatják nyomát patkányok tömeges elhullásának a pestis idején. Több tízezer ember meghalt – állítja Sloan -, és ha a patkányok okozták volna a járványt, akkor rágcsálótetemet is nagy számban kellene találni. Ezzel szemben nagyon kevés patkánycsontot találtak, ami gyanús."

Keresztül - kasul bejárom a netet mindenféle dolog után - beleértve a patkányokat is. És minden ilyen alkalommal találkozom olyan alapvető tévhitekkel, amik miatt - többek között - elkezdtem ezt a blogot is írni. Sajnos nem írtam fel ezeket egy papírra, de azt hiszem ezek után megejtem, így most csak fejből tudok összehozni pár példát.

Ez egy nagyon fogós kérdés. Sokan első helyen az állatkereskedést javasolják: ezt több szempontból nem ajánlott, főleg nem kezdőknek! De akkor honnan is szerezzük be társunkat? Honnan lehet egyáltalán patkányt venni? Ezeket a helyeket, illetve ezek pro és kontra érveiket vesszük most sorra.

Sokat olvashatunk a patkányok betegségeiről, korai halálról, amiért a patkánygazdik a felelőtlen tenyésztést, a beltenyészetet hibáztatják. Egy fajta nemesítése mindig nagyon körülményes feladat, a napokban ennek jártam utána.

- Neked van háziállatod?
- Igen, én patkányt tartok.
- Úristen, de az nagyon mocskos!

Számtalan ilyen párbeszédben volt részem és sok más patkánytartónak is. Még mindig nagyon mélyen benne van az emberekben, hogy a patkány mocskos állat, kifejezetten szeret mocsokban élni. Természetesen a kukabúvár vadpatik, akik a városokban, ha nem a parkban élnek, akkor a csatornákban tanyáznak, egyértelműen koszosak, hisz koszos a környezetük is. Ennek ellenére is a városi patkányok rengeteget mosakszanak és nincs ez másként a házi patiknál sem.

Sokan úgy vélik, hogy a patkánnyal nincs sok baj ,vagy a gyerek örülni fog neki. De sokszor előfordul, hogy a patkánnyal mégis "sok a baj", mert igényli a figyelmünket és a társaságot vagy a gyerek mégsem örül neki és a pati csak nyűggé válik. Mit lehet ilyenkor tenni? Vagy energiát belefeccölve keresünk neki egy új gazdát, másik opcióként végighívjuk a környékünkön található rágcsamentőket, tudnak - e segíteni. De sok esetben ez nem történik meg, mert nem tudnak a lehetőségekről, mert nem akarnak energiát ölni a patkányba, mert nem ér az annyit. Mi az emberek első gondolata? Ez patkány, megél az utcán is: és a házi patkány máris odakint találja magát. Ezt soha, soha soha ne tegyük a patkányainkkal. Nem él meg az utcán, ha nem a ragadozók végeznek vele, akkor a vadpatkányok fognak. Az időjárás változásait sem tolerálja olyan jól, nem olyan ellenálló, könnyen betegek lesznek odakint vagy komoly sérülés éri őket és ez lassú halált is jelenthet. A házi patkány egy ugyanolyan szelídített állat, mint a kutya, ugyanúgy ragaszkodik és szeret. Fel sem tudom fogni, hogy képes valaki bármilyen védtelen lényt kirakni szívtelenül az utcára, kiváltképp ha zsákmányállatról van szó és tudja, hogy nagy eséllyel el fog pusztulni. (Csendben jegyzem meg, hogy mindezt úgy, hogy azaz állat ragaszkodik és szereti a gazdáját.)

Sok emberben a patkány farka az, ami undort vált ki. Hosszú, csupasz, fúj. Pedig a patkányfarok egy nagyon hasznos testrész, sokoldalúsága nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a patkány ilyen sikeres faj a mai világban.

Sok helyen még mindig azt olvasom, hogy a patkány szereti a vizet, élvezi a fürdetést. Mikor a legelső patkányomnál próbáltam ezt a tételt bizonyítani nagyon meglepődtem, mikor heves ellenállásba ütköztem és úgy néztem ki a művelet végére, mintha egy falkányi macska támadott volna meg. Azt hittem, hogy én vagyok a kivétel, hisz azt olvastam, hogy a pati szereti a vizet. Akkor most hogy is van ez?

Alapvetően a patkány jó úszó és kiváló búvár is egyben. A vízre nagy szüksége van, hisz sokat iszik, de az úszás más tészta. Úszik, ha kell. Házi patinknak nem sokat kell úsznia, azt meg főleg nem fogja élvezni, hogyha csak bevágjuk a kádba és ráengedjük a zuhanyt, sokkal inkább megrémül tőle és menekülni próbál, ami azt jelenti, hogy helyből felugrik a kád szélére és meg is sérülhet. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a vízhez szoktatni őket és szomorúan néznünk kéne, ahogy a nyári hőségben hűsölni próbál a ketrecében, de erről kicsit később.

Patkány. Ez a szó nagyon sok emberben borzongást vált ki. Mert milyen is az összkép a patkányról sokak fejében? Egy mocskos, halálos betegségeket hordozó, gusztustalan állat, aki besettenkedik az ember életterébe, a házába, az ételéhez nyúl, lop és mocskot hagy maga után. Ráadásul agresszív, harap, a farka meg undorító. Semmi édes vagy barátságos nincs benne.

De mi az igazság? Ugyanis az a kép, amit alkottunk az évszázadok során ezekről az állatokról és amilyenek valójában, nem teljesen fedi egymást.