A patkányunk sokféle hangot kiadhat, amit a gazdi félre is értelmezhet. Legelső patkányomnál, mikor az ölembe vettem és simogattam, kattogó hangot adott ki. Én azt hittem, ez agresszív viselkedés és szegényt sokszor visszaraktam a ketrecbe büntetésképp, pedig csak azt akarta kifejezni, hogy boldog. De sajnos akkor még nem volt internet bekötve, patkányos könyvek kis hazánkban nincsenek, így tudatlanságban neveltem szegény kisállatot. Aztán, még az ő életében elért minket is a 21. század, lett netünk, így hamar megörültem a kattogásnak is :D
Ebben a posztban eredetileg szerettem volna kitérni a barátságos és nem barátságos kattogásra, de sajnos a netes rákereséseim az agresszív kattogásra kudarcba fulladt. Nem találtam kifejezetten a kattogásról külön videót, így egy olyat választottam, ahol két patit szoktatnak össze, bemutatva az agresszivitás összes megörökített jelét.
A barátságos kattogás a következőképpen néz ki és hangzik:
A kattogó hangot a fogak gyors, egymásutáni egymásnak ütköztetése adja ki. A szem fel - le mozgását az egyik rágóizom adja, amit a patkány az effajta kattogáshoz használ, ez a szem mellett fut el, emiatt a szemgolyót is megmozgatja. Ez az eye boggle, eye boggling. A (pozitív) kattogást hívják chatter-nek és bruxing-nak is. Ha ezt tapasztaljuk patkányunkon örüljünk, mert boldog, elégedett patkányunk van :)
Az agresszív viselkedés pedig a következőképp nézz ki:
A patkány felfújja magát, a szőr a hátán égnek mered, "sziszegő" hangot hallat (fúj, mint a macskák) és láthatóan nagyon szeretne beleharapni az idegen patkányba. (Mikor én mutattam be patit ismeretlen patikat, a hazai pati ostorszerűen a farkával is csapkodott.)
Illetve képesek még hosszú percekig meredni a másikra. Itt kétesélyes a dolog: egyikük meghátrál, elismerve a vereségét vagy egyikük sem hátrál és tettlegességre kerülhet sor. Sokan közbeavatkoznak minden egyes agresszívabb pillanatnál, én személy szerint ezeket a kisebb harcokat hagytam, hadd rendezzék le egymás közt. Minél hamarabb túl lesznek rajta, annál jobb lesz utána a légkör. A patkányok kerülik az állandó harcot, ha egyszer lerendezték a rangsort, nem másnap fogják felülbírálni azt, illetve, ha az egyik patkány nagyobb, sokszor a puszta mérete is elég ahhoz, hogy eldöntse a kérdést. Általánosan a tapasztaltabb patkányosok azt tanácsolják, hogy ameddig vér nem folyik, nem kell közbeavatkozni. Viszont, - véleményem szerint - ha az egyik patkány állandóan stresszeli a másikat, űzi és állandóan megveri (vér nélkül, de azért megveri), akkor szétszedtem őket és egy újabb összeszoktatást csináltam végig. (Általában ez nem jellemző összeszokott patiknál, inkább, ha új pati érkezik a házhoz. Olvastam, hogy volt, akinél 20 perc alatt elfogadta a banda a jövevényt, meg sem verték. Nálam ilyen sosem volt, kergetőzés és állandó verekedés történt, ekkor szétszedtem a patikat és napról napra kis lépésekben szoktattam össze őket. Ezt később kifejtem.)
Verekedő patkányoknál az éles visítás általános, de amíg vér nincs ez csak puszta kiabálás, megijedni nem kell ,de szemmel kell tartani a "harcoló feleket". Maga a verekedés nem tart sokáig, pár másodperc az egész. Utána jellemzően a felül lévő patkány még sokáig a földhöz szegezve tartja társát, mintegy "én nyertem, én vagyok a főnök, felfogtad?!" üzenetképp, csakhogy a legyőzött fél biztos megértse a dolgot. Majd mikor az üzenet elért a célig, a fenti patkányt elengedi a másikat és folyik tovább az élet.
De velünk mikor agresszív a patkány? Ezt elég egyszerű eldönteni: belénk harap, láthatóan támadó szándékkal. Az agresszív harapások mindig véreznek. Mikor ételt kínálunk fel a kezünkből és "megharap" a patkány az nem agresszív viselkedés, csak túl mohó és az ujjunkra is rákapott, meg se látszik, általában a mellső fogaival csak karcolja a bőrt. Ugyancsak nem agresszív az állat akkor se, ha ételszagú a kezünk illetve, annyira melléharap patkányunk, hogy az ujjunkat kezdi csócsálni a banán helyett. Habár ezek a harapások is szoktak vérezni, ez sem az agresszió jele. Az agresszív harapást könnyen meg lehet különböztetni a balesetektől, a körülmények, amik következtében a harapást kaptuk sokat segítenek.
A játék közben ért "harapások" illetve örült futkorászás sem az agresszivitás jele. A patkányok így játszanak - belecsípnek az ember bőrébe, ezek sosem fájdalmasak és sosem véreznek - és körbe - körbe szaladgálnak.
Patkány játszik a gazdájával:
