Sok emberben a patkány farka az, ami undort vált ki. Hosszú, csupasz, fúj. Pedig a patkányfarok egy nagyon hasznos testrész, sokoldalúsága nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a patkány ilyen sikeres faj a mai világban.
A farok majdnem olyan hosszú, mint a patkány teste, nem teljesen csupasz, gyér szőr borítja, pikkelyes, körkörös részekre van tagolva. Elsősorban segít megtartani az állat egyensúlyát, mikor kötelet mászik, ugrik vagy keskeny felületen szalad át. Ilyenkor, mint a kötéltáncos a rúdjával a patkány farka jobbra - balra csapkod, hogy egyensúlyban tartja az állat testét. Kommunikációs eszköz is: amikor a patkányok közt eldurvult a helyzet többek között hosszú farkuk csapkodásával próbálják jobb belátásra bírni az ellenfelet.
Ezen felül a farok termosztát, vagyis melegben segít lehűteni az állatott olyan módon, hogy a bőrhöz közel nagy erek futnak, amik hő hatására kitágulnak. Ezáltal több vér áramlik keresztül a farokrészen és mikor ez bekövetkezik a vér által szállított hő leadódik a környezetbe a bőrön keresztül, így hűsítve az állatott és tartva állandóan annak testhőjét. Ez visszafele is működik: mikor hideg van az erek szűkek lesznek és kevesebb vér áramlik a farokba, így az állat kevesebb hőt veszít.
Mára a tenyésztőknek sikerült nemesíteniük a farokmentes patkányt, a Manx patkányt. Ezzel a természetellenes közbeavatkozással azt sikerült elérni, hogy a farkatlan patkányoknak "rosszabb a felfüggesztése" gyakran szenvednek csípőproblémáktól. Én úgy gondolom, hogy, aki patkányt akar, az meg tudja szokni a hosszú, majdnem csupasz farok látványát, érintését és inkább vegyen normál patkányt, mint farkatlan példányt, ezzel is támogatva szerencsétlen, genetikailag deformált egyedek továbbtenyésztését. A Manx patik elveszítették mindazt a pluszt, amit a farok kínál a fajtársainak és én úgy látom, hogy a hőszabályozás képességének elvesztése kifejezetten veszélyes egy olyan állatra nézve, aki még farokkal is rendkívül érzékeny a hőre, könnyen kaphat hőgutát a nagy melegben.
