• RSS
  • Facebook
  • Twitter
Comments

Elbúcsúztattuk a 2012-es évet is (csak úgy elsuhant, nem?) és a blog is visszatér az ünnepi szünet után. Nem a "Milyen patkányos dolgokat kaptam Karácsonyra?" poszttal nyitok, hanem úgy gondoltam beszéljünk egy kicsit rólatok, olvasókról és a kérdéseitekről.

A Facebookon egyre többen találtok a Patiblogra és megindultak a nekem címzett levelek is, ennek nagyon örülök :D Persze, nem tömegével kapom a kérdéseket, de nem tudtam nem észrevenni, a kérdések egy témakörre irányulnak: a patkányok megszelídítésére, ezért úgy gondoltam kicsit merüljünk el ebben a témában.

Nagyon jó dolog, hogy külön a ti patijaitokra szabva kértek tanácsot, elmesélitek a történetét, elmondjátok, hogy reagál rátok. Sokan aggódtok, hogy felnőtt patkányt meg lehet-e szelídíteni és az esetek többségében egy erőteljes igen a válasz. Még a legvadabb patkányból is lehet kedves és szerethető házi kedvencet varázsolni, hisz egyik patkány sem született rossznak, csak rossz, nem ritkán borzalmas élmények érték őt addigi életében. A viselkedéséért nem hibáztathatjuk őt, de ha megtanítjuk neki, hogy bízzon újra önmagában és az új gazdájában is, akkor a patkány levetkőzheti a félelmeit és nyugodt, kiegyensúlyozott kisállat válhat belőle.

Nyilvánvalóan érdekel titeket a folyamat maga. Milyen fogásokat kell alkalmazni a szelídítés során? Erőltessem a dolgot vagy hagyjak a patkánynak teret? Azt kell mondjam, hogy minden patkány más és más, nincs két egyforma személyiség. A probléma jellegétől is függ, hogy melyik a legcélravezetőbb módszer, nem mindegy, hogy a patkány csak harap, ha hozzáérünk vagy rettegve bújik a házába. A harapásnál nem szabad ráhagynunk az állatra a dolgot, nem szabad félni attól, hogy hozzáérjünk, erőltetni kell, ellenben az egy halálosan ijedt állatnál, aki rettegve elbújik, nem biztos, hogy az a legjobb módszer, hogyha kirángatjuk a helyéről és elvárjuk, hogy ettől nyisson felénk.

Azt mondanám, hogy szelídítési módszerből kétféle létezik: az egyik a "nem ráhagyós" a másik pedig a "bizalomépítős". A nem ráhagyós célja, hogy a patkány ne szokja meg, hogyha például harap, akkor a gazdi automatikusan elengedi, ergo az van, amit az állat akar. A bizalomépítős pedig azt éri el, hogy a patkány önbizalma újra felépüljön és merjen nyitni felénk. Mikor nem ennyire szélsőséges az állatunk viselkedése, csak "kicsit tart tőlünk" vagy "nem az igazi a kapcsolatunk", akkor ki kell tapasztalnunk, melyik módszer illik jobban a patkány személyiségéhez.

Ha a pati fél kijönni a ketrecből, akkor előbb fel kell mérnünk, mi lehet a probléma forrása. Lehet, csak nem jól fogjuk meg és nem érzi biztonságban magát a kezünkben. Próbáljuk úgy kivenni, hogy a hasa alá csúsztatjuk a tenyerünket, vagy csak felkínáljuk neki, hogy másszon rá. Próbálkozzunk, ne hagyjuk bent a ketrecben, mondván, úgyis fél kijönni.

Ha nem a fogás a baj, akkor lehet, rossz élménye volt korábban. Ekkor kicsit bátoríthatjuk, simogassuk, ketrecestül tegyük az ágyra, üljünk le a ketrec mellé, olvassunk és várjuk meg míg magától kijön. Ha semmi érdeklődést nem mutat, étellel is megpróbálhatjuk kicsalni, hamarosan rájön, hogy nincs mitől tartania. Mikor magától már szívesen kijön, rátérhetünk a kézzel történő kivételre is. Finomsággal bátoríthatjuk akkor is, ha kézzel szeretnénk kivenni, a lényeg, hogy pozitív élmények érjék a folyamat közben, amitől fél. Ne kapkodjunk, ne türelmetlenkedjünk!

A szelídítés nem egy ördöngös folyamat, a lényeg a sok türelem és kedvesség, szeretet. A legfontosabb pedig, hogy semmi sem szentírás, nem fog minden pont úgy történni, ahogy a nagy könyvben le van írva, a lényeg, hogy ismerjük a szelídítési módszereket és ezeket tudjuk a patkányunkhoz igazítani.

Categories:

Leave a Reply