Patiblog

Most egy kis fordítást hoztam nektek, ami egy tanulságos történetet mesél el. Főszereplő Kevin, a vérpatkány :)

"Ez Kevin, a patkány igaz története akit a gazdája - akit Mrs. X-nek fogunk a továbbiakban hívni - adott le, miután "gonosznak" és "utálatosnak" ítélte. Ez a történet jó példája lesz annak, hogyan képes a szeretet, türelem és figyelem változtatni egy állat viselkedésén.

Kevin egy aguti csuklyás patkány, aki körülbelül 5 hónapos lehetett, mikor Mrs. X elhozta őt hozzánk. Kevint egy barátjától kapta, és, mikor hazaért vele a pati aludt a ketrecében. Benyúlt hozzá, hogy kivegye, mire Kevin, felriadván a mély álmából megijedt és automatikusan megharapta a "támadóját".

Audrey, a barna csukylás :) - http://bayimages.net/view-photos/brown-hooded-rat-5953.html

30 perccel később Mrs. X a még mindig álmos Kevinnel állt a menhely ajtajában. Javasolta, hog altassuk el a patkányt, mert annyira agresszív, majd távozott. Csupán 10 perc ismeretség után látszott, hogy Kevin csupán azért támadt, mert nagyon megijedt. Még azt sem szerette, ha simogatták. Jó pár ilyen patkányunk volt, mint ő, akiket egy kis odafigyeléssel, könnyedén lehetett "rehabilitálni".

Mindenesetre Kevin kemény dió volt. Miközben több időt töltöttünk vele, hogy építsük a bizalmát, feltűnt, hogy extra figyelmet érdemel. Az egyik ideiglenes befogadónk, Sam, felajánlotta, hogy elvállalja Kevint és megpróbálja rehabilitálni. (Ez előtt is készségesen befogadott már eléggé agresszív patkányokat, akik rövid idő alatt imádni való, nyugodt házi kedvencekké váltak.)

Szóval, összepakoltuk Kevin cuccait és azzal a jó tanáccsal adtuk oda Samnek, hogy vigyázzon az ujjaira. Sammel e-mailen tartottuk a kapcsolatot, aki pontosan beszámolt Kevin napról-napra történő fejlődéséről. Első lépésként Sam segített rájönni Kevinnek, hogy a ketrecből kijönni nem félelmetes, hanem sokkal inkább jó móka. Nem erőltette a dolgot, csak kinyitotta a ketrecajtót, majd leült az ágyra és hagyta, hogy a patkány menjen oda hozzá. Alig egy hét múlva Kevin hagyta, hogy Sam megsimogassa - habár, nagyon finoman - anélkül, hogy megdermedne a félelemtől. Sok szeretettel és türelemmel "dolgozott" Sam Kevinen. Hagyta, hogy a patkány azt érezze, kontroll alatt tartja az eseményeket, mikor ki-be mászkál a ketrecéből, vagy épp odamegy hozzá.

Csupán 3 héttel később kaptam egy izgatott telefonhívást: Kevin Sam édesanyjának az ölében ült és elaludt. Két órát töltött vele, anélkül, hogy elszakadt volna tőle. "Úgy gondolom, Kevin beléesett!" - nevetett Sam.

effyeahpetrats.tumblr.com

Kevin Sammel maradt élete végéig, amihez sajnos egy agyvérzés vezetett. Sam kifogyhatatlan odaadása nélkül, amivel Kevin rehabilitációján dolgozott, az a boldog, szeretetteljes élet, amiben Kevin részesült, sosem következett volna be. Szívből jövő köszönet ezért Samnek.

A tanulsága ennek a történetnek, hogy sose hanyagold el az állataidat - minél több szeretetet és figyelmet adsz nekik, annál többet kapsz vissza.

Harapós patkányok esetén mit tegyél

Nagyon sok telefonhívást és e-mailt kapunk a következő problémával: harap a patkányom és már félek kézben tartani őt, mit tegyek?

Nagyon sok olyan patkányunk van, akiket azért adtak le, mert úgynevezetten "agresszívak", pedig 10 esetből 9-szer türelemmel és szeretettel lehet változtatni a patkány viselkedésén. Fel kell építened a patkányod bizalmát. Ülj közel a ketrechez, olvass, maradj nyugodt és hagyd, hogy a patkány a saját idejében kijöjjön a ketrecéből. A szoba legyen csendes, semmi hangos zaj, más állatok jelenléte vagy bármilyen más zavaró dolog.

Ezt valószínűleg pár napig, sőt akár pár hétig is csinálnod kell, mire a patkány valóban kijön a ketrecéből. Mikor ez bekövetkezik, akkor elkezdi felfedezni a környezetét, így valószínűleg rád is felmászik. Ha csipkelődne, akkor erőteljes "Nem!"-mel szólj rá (ne pöcköld orron vagy hasonló, a hang elég lesz), majd rakd vissza a ketrecébe. Idővel megtanulja, hogy a jó viselkedésért jutalom jár (simogatás, kint maradhat), a rosszért pedig szobafogság (vissza a ketrecbe). (Ha félsz megfogni a patkányt, szerezz egy nagy kávésbögrét. Bele fog mászni és így vissza tudod rakni őt a ketrecbe. Ezt csakis akkor használd, hogyha megpróbál megharapni, mikor felveszed. Sose használd a szemtől-szembeni érintkezés helyett!)

Google

Ne mutasd a félelmed a patkánynak, - a patkányok, mint más állatok is megérzik ezt és ennek megfelelően fognak viselkedni - ha érzik a félelmet, azt hiszik, hogy valamitől félni kell és riadó készültségbe állnak, ami azt jelenti, hogy előbb harapnak és csak aztán kérdeznek! Rendszeresen vedd kézbe őt (szerzel pár sérülést, de ritkulni fog a számuk, ígérem!), így hozzád szokhat.

A fejlődés folyamatát nem lehet előre megmondani: 2 héttől 3 hónapig is terjedhet. Légy türelmes, bánj úgy a patkányoddal, mint egy rémült kisgyerekkel... idővel fejlődni fog és mindketten élvezhetitek a csodálatos kapcsolatotokat."