• RSS
  • Facebook
  • Twitter
Comments

Pár patkányos év után előbb - utóbb fel fog merülni benned a tenyésztés gondolata. Akár csak egyszer, hobbiként, hogy szeretett patkányodnak a fiait vagy lányait megtarthasd, akár komolyabban próbálkoznál a dologgal, gondold meg kétszer. Ez nem csak annyiból áll, hogy összeraksz egy hímet és egy nőstényt, majd vársz 21 napot és anyu felneveli a piciket, te meg könnyedén elpasszolod őket.

A patkányok zsákmányállatok és mint ilyen, rendkívül szaporák. A nőstény általában 8-12 kölyköt ellik, de ennél lehet sokkal több vagy kevesebb is (2-20-ig bezárólag). A nőstény patkányok 5-6 hetesen ivarérettek és 4-5 naponta tüzelnek, ám szülés után szinte azonnal ismét készek a párzásra.  Az ivadékok csupaszon és vakon jönnek a világra, de nagyon gyorsan nőnek, már a második napon látni lehet a mintázatukat, nem sokra rá a szőr is megjelenik, 2 hét múlva a szemük is kinyílik.

www.arachnophiles.com


Az ember azt hinné, hogy nem sok dolga van a tenyésztéssel, kell hozzá két patkány és kész. Azonban ez még mindig csak szaporítás és szaporítóból sajnos rengeteg van. Egy tenyésztő mindig megválogatja a tenyészállatait, csakis egészséges állatokat fog be tenyészteni, nem egymással rokon patkányokat választ szülőknek, a patikat a megfelelő korban (nem túl korán és nem túl későn) teszi össze. Az anyát ellátja a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékkal és vitaminokkal a vemhesség illetve szoptatás alatt, a kicsikkel folyamatosan kapcsolatban van és a szocializációt is bőven megkezdi, mielőtt eladná az állatait. Ismeri a kölyköket, tudja, hogy kezdőknek melyik állat való és melyik való a tapasztaltabbaknak, ügyel arra, hogy ne válassza el a kölyköket az anyjuktól vagy az apjuktól túl korán, de nem hagyja együtt az ivarérett hímeket az anyjukkal és lánytestvéreikkel egy ketrecben, viszont ügyel rá, hogy felnőttek között is kellő mennyiségű időt töltsenek el a kicsik, hogy megtanuljanak patkányokként viselkedni.  Ezen felül ismeri a genetikát, amennyire ismernie kell (nem feltétlen kell genetikusnak lenni, de egy kis genetikai/biológiai tudás nem árt), felismeri melyik állat tenyészthető tovább és melyik nem (akár viselkedésben, akár egészségügyileg), és nem csinál a nőstényből szülőgépet. Külföldön külön pénzt, időt és energiát fordít arra, hogy a patkányait 'fancy rat show'-ra hordja, ahol díjakkal ismerik el a legjobb patikat és így fajtájának a legjobbját tudja továbbtenyészteni. Általában külföldről is hozat szülőket, hogy frissítse a vérvonalait, esetleg törzskönyvet is vezet.

http://www.flickr.com/photos/mitchp/

Nyilván, patkányokat tenyészteni nem kerül annyiba, mint kutyát, macskát vagy lovat, de a minőségi tápnak, a plusz ketreceknek, alomnak és vitaminoknak, az importált tenyészpárnak, az esetleges kiállításoknak és állatorvosi költségeknek, a plusz időnek és befektetett munkának ára van. Ha tenyésztésen töröd a fejed, akkor:
  • Gondold meg kétszer. A kicsikkel foglalkozni kell, ha betegek állatorvoshoz kell vinni őket, etetni kell őket, jó helyre kell továbbadni őket és, egy jó tenyésztő mindig visszaveszi a tőle elvitt állatokat, ha valamiért a család, akinek eladta őket, nem tudja tovább tartani. Ez plusz ketrec, plusz étel, plusz alom, plusz állatorvos, egyszóval plusz pénz! Nem mondhatod azt, hogy "Nem ilyen lovat akartam!" és nem rakhatod ki a családot egy sikátorba!
  • Feltétlenül tölts el patkányozással pár évet, ne vágj bele a tenyésztésbe kezdőként! Tapasztald ki, milyen ha patkányod van, milyen, ha problémás patkányod van, milyen, ha súlyosan beteg patkányod van, ha több patkányod van, mint kettő. Van-e mindenre elég időd, energiád és pénzed? A tenyészeted minden patkányát boldogan, kiegyensúlyozottan és szelíden kell tartanod.
  • Ásd bele magad a genetikába, a fajtaleírásokba, a szőr-, fül- és színtípusokba. Olvas sok fórumot, külföldit is! Kérdezz más tenyésztőktől, kövess nyomon tenyésztős topikokat, ha van lehetőséged, menj el pár rat show-ra!
  • Ne várd, hogy ebből meggazdagszol! Ha a tenyészeted önmagát fenntartja: felsóhajthatsz, mert nullszaldósra jössz ki, de sajnos, nem valószínű, hogy ez bekövetkezik. A ketreceket, a kiállításokat, az állatorvosi költségek nagy részét és az importált patikat szinte biztos, hogy saját zsebből kell fizetned. Általában egy tenyészet pénzben visszakeresi az alom és a kaja árát, esetleg fedezi az állatorvos vagy egy pár ketrec árának a részét, de nem az egészet. Kiegészítésként árulhatsz home made függőágyakat és egyéb patijátékokat, hogy könnyíts a helyzeteden.
  • Mindig ellenőrizd a leendő családot, akik tőled vennének patkányokat! Mérd fel, hogy kezdők vagy haladó patitartók, tenyészteni viszik-e a patikat tőled vagy hobbicélra. Ha kezdőkkel van dolgod, egy jó adag útravaló tanáccsal lásd el őket, rossz helyre soha ne adj el patit! Arról is győződj meg, hogy nem a kígyó új játszótársának szánják-e a kölyköket!
  • Maradj mindig kapcsolatban a befogadó családdal, tudj mindent a patkányaidról! Ez azért sem árt, ha a kölykökön kijön valami betegség (pl.: tumorok túl korán), hogy a szülőket vagy az általad tenyészállatoknak megtartott testvéreket kivonhasd a tenyésztésből. Ezen felül ez még azért is jó, hogyha elhanyagolják a patkányaidat, akkor vissza tud őket venni. Ne félj fotókat kérni a patikról, sőt, ha lehetőséged van, akkor meg is látogathatod a családot.
http://www.flickr.com/photos/andrewkottick/

Mint láthatod, hiába van kisállatokról szó, a tenyésztés semmilyen formában nem egyszerű. Azt se felejtsük el, hogy a patkányokra nincs az a hű, de nagy kereslet, illetve ott vannak az állatkereskedések és a szaporítók, akikkel normális körülmények között nem tudod felvenni a versenyt árban. Nyilvánvalóan nem fogod 100 Ft-ért adni a patkányaidat, hisz nemcsak a befektetett munka és pénz szabja meg az árat, hanem ezzel tudod nagyjából kivédeni azt is, hogy ne hüllőeleségnek vigyék el a gyerekeidet. Az is lehet, hogy a mamapatkány túl sok kispatit szül/nincs elég teje/nem fogadja el a kölykeit/nem veszik meg tőled a kicsiket/a mama belehal a szülésbe. Ezekre is fel kell készülnöd és meg kell oldanod a felmerülő problémákat.

Categories:

8 Responses so far.

  1. Mutu says:

    Nagyon jó leírás, mindent összeszedtél, ami fontos lehet, szerintem kellő segítséget adtál ezzel mindenkinek. :)

  2. Köszi :) Én is elgondolkodtam már legalább egy alom lehozásán, - kedvenc patkányomnak jó lett volna, ha megtarhattam volna a lányát/lányait - de nem vágtam bele, mert nincs elég helyem a lakásban még egy nagy ketrecnek, illetve, ha imádott patim 12 - 15 kicsit szül, mit csinálok ennyi kispatival? Természetesen nagyon sajnálom, hogy így alakult, nagyon szerettem azt a patkányt - szerintem sosem teszem túl magam az elvesztésén, pedig nem is idő előtt történt, szépen elaludt magától több, mint 3 évesen. De a jövőben egyszer mindenképpen ki szeretném próbálni a patibabázást, de csakis akkor, ha lesz elég helyem és tudok nekik garantálni megfelelő otthont a jövőben vagy én tudom megtartani az összes vagy majdnem az összes babát.

  3. Mutu says:

    Tudom milyen érzés elveszíteni egy állatkát, akit szeretünk, nagyon nehéz utána elengedni, mondhatni lehetetlen. Tenyésztésbe én sem vágok bele, mert nem rendelkezem olyan nagy tapasztalattal, noha 12 éve tartok tengerimalacot. Zsömi babái meglepetések voltak, amolyan "egyet fizet, hármat kap akció". Nem bánom, mert csodás élmény volt figyelemmel kísérni a picik felcseperedését. Viszont haragszom minden ilyen trehány, tudatlan, nem törődöm eladóra, akik nincsenek tekintettel ezekre a szerencsétlen állatokra.

  4. Attól a falra mászok. Állatkereskedésektől és "Én tenyésztő vagyok" 12 éves kölyköktől egyaránt. Mindig mondom, hogy állatkereskedésből soha ne vegyünk patit, de persze én alig - alig állom meg ezt. De eddig sikerült. Csak sajnos olyan nehéz :(

  5. Mutu says:

    Legalább azok az állatkák meg lesznek mentve, akiket kiválasztunk, és az ő kölykeik is. Többet sajnos nem tehetünk, mert anyagilag nem bírnánk finanszírozni. Pedig én is olyan szívesen elhoznék mindig egy malackát.

  6. A gond az, mint írtam is korábban, hogy ezzel ki is váltottuk a helyet a következő szerencsétlennek, hisz látják, hogy kereslet van az állatokra. Kereskedéses állatot pedig nem érdemes befogni tenyésztésbe, ki tudja, milyen felmenői vannak, valószínűleg belterjes és betegségekre hajlamos.

  7. Mutu says:

    Ez is igaz, a legjobb lenne ha nem is lennének állatok a kereskedésekben, hanem csak tenyésztőtől lehetne vásárolni. Persze mindenhol a pénz az éltető erő, így ezek a kis szerencsétlenek is haszonszerzés céljából vannak ott.

  8. Szerintem a kereskedésben akkor lenne jó az állat, hogyha ellenőrizhető helyről származik és a kereskedők figyelnének arra, hogyan tartják őket. Mondjuk, ha a kereskedések megbízhatóak lennének, a tenyésztő pár állatát oda adja le, a kereskedő megfelelően szállásolja el az állatokat (igényeknek megfelelően) és nemek szerinti csoportokra bontja őket. Emellett felkészült az állatból, hogy ne mondjon hülyeséget és a leendő gazdi is hasznos útravalóval induljon el (ehhez nem kellene mást tennie a kereskedőnek, mint a tenyésztővel váltani pár szót a fajról). Némi állatorvosi felügyelet is jól jönne (úgy tudom a nagyobb kereskedéseknek van is) és kész. De mivel ez szinte kivitelezhetetlen, ezért inkább tényleg ne is tartsanak állatokat, csak kellékeket, de a tudás akkor is jól jönne.

Leave a Reply